Munkavállalóknak
Sok esetben a munkaerő-kölcsönzés hallatán az emberekben negatív gondolatok társulnak az adott foglalkoztatási formához, azokból az információkból kiindulva amiket a médiában, sajtóban látott, hallott az említett területen nem megfelelőn tevékenykedő cégek valamelyikéről. Ezeket a tévhiteket szeretnénk most egy kicsit eloszlatni azzal, hogy elmagyarázzuk milyen is a szabályos keretek közt működő munkaerő-kölcsönzés!
A munkaerő-kölcsönzés a nyugati gazdaságokban bevett, rugalmas foglalkoztatási forma. A konstrukció mind a munkavállalónak, mind a kölcsönbeadónak, mind pedig a kölcsönvevőnek előnyös, így talán a legelőnyösebb foglalkoztatási formának nevezhetjük.
A munkavállalók számára a munkaerő-kölcsönzés fő előnye abban rejlik, hogy a kölcsönbeadó vállalkozás leveszi a vállukról a munkakereséssel járó terheket.
A munkaerő-kölcsönző céghez történt regisztráció után a kölcsönző cég gazdálkodik a hozzá regisztrált munkaerővel, és összeköttetései, gazdasági kapcsolatai révén helyezi ki kölcsönvevőkhöz hosszabb-rövidebb időre munkavégzésre. A munkavállaló mentesül a munkakeresés nehézségeitől, hiszen számára elég csupán a munkaerő-kölcsönző céget megtalálni , aki minden kötelezettségvállalás nélkül regisztrálja az álláskeresőt, majd gondoskodik elhelyezéséről. A kölcsönző céget profit-maximalizálásra való törekvése teszi érdekeltté abban, hogy a hozzá regisztrált munkavállalók részére minél több, és minél hosszabb munkát találjon. A munkavállalók így viszonylag könnyen, egyszerűen, profi üzletkötők segítségével léphetnek fel a munkaerőpiacon.
Arról viszont kevés szó esik, amihez a kölcsönzők jobban értenek, mint mások és a munkavállalóik is hasznát látják. Az biztosan állítható, hogy a válságban talpon maradó kölcsönző cégek többségénél a HR-es munkát magasabb színvonalon végzik, mint néhány kis- és középvállalatnál. Arra szerződtek, ami másnak nem megy: megfelelő szakembereket állítanak munkába a lehető leggyorsabban.
A kölcsönzők HR-esei a nagyobb létszámok és a különféle gazdasági ágazatokban működő cégekkel fenntartott kapcsolatok miatt gyakrabban találkoznak egyedi munkaügyi helyzetekkel, ami ritkábban fordul elő a vállalati HR területén. A bérbeadó munkatársa HR vagy munkaügyi tanácsadással, segítségnyújtással támogatja a munkavállalót.
A kölcsönvevők és a munkaerő-kölcsönzők HR-eseinek együttműködését persze a közös érdek mozgatja, fontos a jó kapcsolat, a gördülékeny munkavégzés.
A legfontosabb a bizalom, a három érintett fél együttműködése csak így lehet hosszú távú.
Pár dolog még amit a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatban tudni érdemes!!!!
KI IS A MUNKÁLTATÓ???
Munkaerő-kölcsönzés esetén a munkáltatói jogokat a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó megosztottan gyakorolják:
Kölcsönvevő minősül munkáltatónak:
- munkavédelemre,
- a munkavállaló testi alkatának,
- fejlettségének megfelelő munkára történő alkalmazására (nők, fiatal munkavállalók és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására)
- az egészséges és biztonságot nem veszélyeztető munkavégzés feltételeire,
- munkavégzésre (munkavállaló rendelkezésre állása, munkáltató utasítási joga, munkával való ellátás kötelezettsége, átirányítás, kiküldetés)
- munkaidőre, pihenőidőre és ezek nyilvántartására
- amennyiben a természetbeni munkabért, valamint a közvetlenül adott szociális juttatást a munkavállaló közvetlenül a kölcsönvevőtől kapja, ezek biztosítása tekintetében.
Kölcsönbeadó minősül munkáltatónak:
- munkaviszony létesítésének joga
- munkaviszony megszüntetésének joga (munkavállalónak a kölcsönbeadó felé kell közölni a munkaviszony megszüntetési szándékát)
- foglalkoztatással kapcsolatos bejelentési kötelezettségek teljesítése, igazolások kiadása
- munkabér-fizetés
- munkabér-fizetéssel kapcsolatos bevallási, járulék-fizetési kötelezettségek
Egyszerűsített foglalkoztatás esetén a felek rövid időtartamra, eseti jelleggel létesítenek egymással munkavégzésre irányuló jogviszonyt. A munkáltató szempontjából pozitívan értékelhető, hogy részben mentesül az általános munkajogi szabályok alkalmazása alól, valamint kevesebb adminisztrációs kötelezettség terheli. A munkavállaló vonatkozásában előny lehet a rugalmasabb munkavégzés, azzal együtt, hogy legális formában valósul meg a foglalkoztatása.
Alkalmi munkára irányuló jogviszonyt a munkáltató és a munkavállaló határozott időre
- összesen legfeljebb öt egymást követő naptári napig,
- egy naptári hónapon belül összesen legfeljebb tizenöt naptári napig, és
- egy naptári éven belül összesen legfeljebb kilencven naptári napig
létesíthet.
Alkalmi munka esetén az előzőekben meghatározott időkorlátot azonos munkáltató és munkavállaló vonatkozásában kell érteni. Amennyiben tehát egy munkavállalót párhuzamosan két munkáltató is foglalkoztat alkalmi munkavállalóként, akkor a foglalkoztatás időtartamát nem kell összevonni, vagyis a munkavállaló mindkét munkáltatónál foglalkoztatható egy naptári éven belül legfeljebb kilencven-kilencven napig.
Jár-e szabadság az alkalmi munkavállalónak?
Nem kell alkalmazni a munka törvénykönyvének a szabadságra, betegszabadságra, és táppénzre vonatkozó előírásait, ezek ugyan is nem illetik meg a munkavállalót.
Amennyiben felek a munkaszerződésben másként nem rendelkeznek, a munkaviszony határozatlan időre alakul. Tartós foglalkoztatás esetén ez a megfelelő forma. A próbaidő eredményes elteltét követően nincs különösebb tennivaló, nem szükséges a munkaszerződés hosszabbítgatása. A munkaviszonyból fakadó egyes jogok, kötelezettségek mértéke a munkaviszony hosszához igazodik. Ilyen a felmondási idő és a végkielégítés mértéke. Ezek a szabályok, amellett, hogy a hűséget, lojalitást díjazzák, a munkakapcsolatok kiszámíthatóságát is szolgálják. Így például, a hosszabb munkaviszonyhoz kapcsolódó hosszabb felmondási idő védi a munkáltatót attól, hogy régi, tapasztalt kollégáit egyik napról a másikra elveszíthesse, fel tud készülni a változásokra.
Előnyös ez a másik félnek is. A bérből és fizetésből élők alapvető bevételi forrása a munkabér (illetmény). A munkaviszony hosszához igazodó felmondási idő, a végkielégítés munkáltatói rendes felmondás esetén ad némi védelmet. Ha belegondolunk, hogy egy hosszabb, mondjuk 15 éves munkaviszony esetén a hatvan nap felmondási idő és a négyhavi végkielégítés már ad egy féléves haladékot a változásra való felkészüléshez, egy esetleges egzisztenciális katasztrófa kivédésére. Ez az előny megfontolásra készteti az egyébként hosszú ideje egy helyen dolgozó munkaerőt, hiszen, ha egy valamivel kecsegtetőbb ajánlat kedvéért felmondja munkaviszonyát, akkor elvész ez „védelem”. Az új munkahelyen a próbaidő alatt azonnali hatállyal elveszítheti munkáját. Ez a megfontolás is a stabilitás irányába hat.
Milyen is legyen az önéletrajz?
Mindenek előtt tudnunk kell, hogy az önéletrajz egy rövid bemutatkozás…tehát nem életünk könyvét kell megírnunk…. Ne legyen több egy maximum két oldalnál, legyen tagolt és jól olvasható, egy-egy egység címét vastag betűvel szedjük, Arial vagy Times New Roman betűtípust, és 12-es vagy 13-as betűméretet használjunk, nem javasolt a túl „csicsás” külső, ellenőrizzük a helyesírást.
Nagy figyelmet kell fordítani az önéletrajz megjelenésére. Ha átláthatatlan, ha olyan különleges betűtípust használunk, ami a fogadó gépén nem található meg, akkor máris a törölt elem között találjuk a pályázatunkat. Fontos itt is, mint a személyes megjelenésnél, az első benyomás. Ha első pillantásra megfelelő a anyagunk, akkor az illetékes személy mélyebben is szemügyre veszi. Ügyelni kell arra, hogy megfelelő időrendben haladjuk, s nagyon pontosan vezessük fel az iskolákat, munkahelyeket.
Annyira térjünk ki a részletekre, ameddig az még informatív, azaz olyan információkat tartalmaz, amelyek relevánsak az adott pozíció betöltéséhez. Nem érdemes olyan szakmai tapasztalatokat, kompetenciákat feltüntetni, amiknek semmi köze a megpályázott álláshoz.
Szerepeljen: a végzettség (iskolák, tanfolyamok, szakkörök), az eddig megszerzett képesítéseim (bizonyítványok, oklevelek) és a munka tapasztalat (otthoni-, szünidei-, eseti munkák). A foglalkozási érdeklődés, saját elképzelések, képességek, munkaértékek, szabadidős, sport, és hobbi tevékenységek. Mindenképp fontos a fenti területek áttekintése, papírra vetése, mert ez az álláskeresés során is segítségünkre van az irányvonalak megtalálásában, másrészt pedig nagyon jó sorvezető ahhoz, hogy mindig az adott munkakörre tudjuk szabni az önéletrajzunkat.
Gyakori hiba, hogy annyira szeretnénk elhelyezkedni, hogy az önéletrajzunkban elferdítjük az igazságot, de ne feledjük, hogy ha önéletrajzunkat elfogadják utána egy személyes találkozó következik ahol is ezek a ferdítések valószínűleg felszínre kerülnek.
A fotó nem alapkövetelmény az önéletrajzban. Ha kifejezetten kérik, nyilvánvalóan kell, de alap esetben nem feltétlenül szükséges fényképes önéletrajzot küldenünk. De akkor lássuk, milyen legyen fényképünk:
- A kép legyen profi! Ne telefonnal fotózott, rossz minőségű.
- Igazolványkép-szerű, fejet és vállakat mutató kép legyen.
- Mosolyogni lehet, nevetni viszont ne nevessünk a fotón.
- Elvárt az elegánsabb ruházat.
- A fotó legyen az önéletrajzba beleszerkesztve, ne csatoljuk!
- Az általunk választott fotót mutassuk meg néhány ismerősnek, és kérjük ki a véleményüket. Sokszor elfogultak vagyunk saját magunkkal kapcsolatban.